TÁJÉKOZTATÁS a 2019 évi kéményseprésről

2019. január elsejétől Pomáz település kéményseprőipari közszolgáltatója a katasztrófavédelem kéményseprőipari szervezete.

Marika néni születésnapi köszöntése

Pomázon nagy hagyománya van a kilencvenedik életévüket betöltött lakótársaink köszöntésének.

Ismét TeSzedd Pomázon is!

Idén márciusban ismét alkalom adódik, hogy szebbé tegyük környezetünket, megtisztítsuk városunkat a felelőtlenül elhagyott hulladéktól!

Megrongálták a Hősök-terén álló városunk jelképét ábrázoló térplasztikát!

A rongálás városunk címerét gyalázta meg.

Ne váljon áldozattá - Felhívás unokázós csalásokra

Rendőrségi felhívás!

Tájékoztató kutak bejelentéséhez

A határidő közeleg: 2018. december 31.

Tájékoztató Hulladékszállítási kérdésekben

Fontos tájékoztató!

Pomáz Város Önkormányzata Szociális és Egészségügyi Bizottsága civil támogatási pályázati kiírása 2019. évben

Pályázati felhívás!

''Pomáznak továbbra is fejlődnie kell, nekem ez a legfontosabb'' - Figyelő hetilap interjú Vicsi László polgármesterrel

Interjú

Egy testületi ülés a munkáról szól, ehhez ma a békés környezet is megadatott

Beszámoló a 2019. március 6-i képviselő-testületi ülésről.

Művelődésszervező munkatársat keresünk

állás

Pomázi Hétszínvirág Óvoda - Bölcsőde, Mesevár Tagóvoda takarítónő munkakör betöltésére pályázatot hirdet

Állás

Amazonas terrárium kisállat bemutató Pomázon

2018. október 13-án a Pomázi Művelődési Ház és Könyvtárban.

 

A márciusi ifjak öröksége ma is eleven

Az idei évben az 1848-49-es Magyar Forradalom és Szabadságharc tiszteletére rendezett városi ünnepség a Pomázi Művelődési Ház és Könyvtár nagytermében került megrendezésre. Történt mindez azért – amint ezt Vicsi László polgármester ünnepi bevezetőjében említette -, mert az időjárás nem tette lehetővé a szabadtéri programot. A városi ünnepség keretein belül beszédet mondott Molnár-Bruder Géza, a Mátyás Király Általános Iskola igazgatója, míg az ünnepi műsorban közreműködött a Mátyás Király Általános Iskola 4.B osztálya. Az ünnepséget a hagyományokhoz híven koszorúzás követte a Művelődési Házban felállított emlékhelynél, majd a koszorúkat Vicsi László polgármester és Kósa Anikó alpolgármester helyezték el a Városháza falán. Az alábbiakban az ünnepi beszédből idézünk.

 

  • A szabadság ünnepi tiszteletével szeretnék köszönteni minden kedves pomázi polgárt – mondta Molnár-Bruder Géza. - Ismét nekem jutott az a méltóságteljes feladat, hogy beszédemmel megnyithassam Pomáz város 1848-as eseményekre emlékező ünnepét! Sok kísértés éri a beszédírót, amikor egy város polgársága előtt készül beszédet mondani, például: milyen hangvételt válasszon, személyes hangvétel, vagy a hivatalos távolságtartás stílusát? Milyen utat válasszon, az aktuálpolitika vagy a klasszikus történelmi okfejtés útját? Nos, én azt gondolom, hogy érdemes visszanyúlni a történelem tanulságaihoz, az aktualizálást ki-ki elvégezheti saját értékrendje mentén! Ünnepet és megemlékezést is tartunk a mai napon! Ünnepet, mert 171 éve tört ki a magyar forradalom és szabadságharc, amely a magyar nép szabadságáról és az osztrák uralom alóli felszabadulásáról szólt. És megemlékezünk mindazokról, akik részt vettek ebben a harcban, akik életüket és vérüket adták a magyar szabadságért! Azokról az ismeretlenekről is, akik éppen Pomázról kerültek a honvédek vagy a huszárok közé és hősies haláluk egy nemesebb ügyet szolgált, a szabadságot! Nemzeti ünnepünk alkalmából nemcsak kívül, de legbelül, a lélek is ünneplőbe öltözik, szerte a nagyvilágban egymáshoz igazodik a magyar szívdobbanás. A forradalom és szabadságharc résztvevőinek, legyenek azok bármilyen formában is részesei az eseményeknek, legfontosabb volt szülőföldjük szeretete. Hiszen azért is harcoltak, hogy lakóhelyük szabad legyen, hogy felvirágozzon, hogy ne mások döntsenek annak sorsáról és mindennapi eseményeiről, hanem ők maguk, a helyiek! Sosem szabad ezt elfelejtenünk, hiszen a szülőföld, a szülőfalu az, ahol megszülettünk, ahol felneveltek bennünket. Ezt a kötődést nem lehet elvenni, kivájni az emberi szívből. Büszkének kell lennünk rá, bárhová is vigyen bennünket a sors! Legyünk büszkék szülőfalunkra, városunkra és építsük azt odaadó szeretettel. A Forradalom és a Szabadságharc itt él velünk és itt él bennünk. Kitörölhetetlen része az életünknek, nemzeti identitásunknak, a közösségnek, ami keretet ad az életünknek és összekapcsol mindenkit, minden itt élő embert egymással; és azokkal a nemzedékekkel, akik itt éltek és haltak Magyarország földjén. Felteheti mindenki a kérdést magának, hogy mit jelent számára a magyar nemzet egysége, szabadsága és függetlensége? Számomra a nemzeti ügy nem egy olyan kérdés, amiről vitatkozni lehet. Mert 1848 hősei, a márciusi ifjak, a név szerint ismert és névtelen katonák, a honvédek és nemzetőrök, az önkéntesek, a néptanítók és lelkészek, az ápolók öröksége ma is eleven. Százezernyi férfi és asszony bízott meg egymásban; És őszintén hitte, hogy amit tesz, az a közösséget emeli fel. Nem tehetjük meg ezért, hogy lemondunk arról, amiért harcoltak. Ezért is fontos, hogy továbbadjuk a jövő nemzedékének azokat az ismereteket, melyeket mi ismertünk meg múltunkról. Arról a múltról, amely meghatározza jelenünket és jövőnket. Ezért van szükség olyan emberekre, akik történelmünket, múltunkat kutatják, fedezik fel újra, s megosztják velünk ezeket a tudásokat. Nem csak önmagában a múltért, a gyökereink tiszteletéért, hanem azért is, mert tanulhatunk, példákat, útmutatást kaphatunk mai életünkre is belőlük. Ne hagyjuk magunkat, ne hagyjunk felejteni, mert nem csak az akkori kornak üzentek ők, ’48 hősei, nekünk is üzentek, az általuk kitaposott úton járunk ma is. Hazafiságról, a haza iránti szeretetről, a magyarság összetartásáról. Nem tudjuk, kik voltak ők, nem ismertük őket személyesen. Csak elképzelni tudjuk őket. De tudjuk, miért küzdöttek, életüket adták értünk, Magyarországért, a magyarságért, a jövőnkért. 171 év telt el, sok minden megváltozott, de sok minden megmaradt, megszilárdult. 1848-nak is köszönhetjük, hogy áldott itt e föld, és ez a föld az otthonunk. Otthonunk maradt és az is marad. Csak követnünk kell Kossuth, Petőfi és a társaik útját. Múlttal, jelennel és jövőnkkel, melyet most írunk, mi, közösen.