A II. világháború poklában, a Don-kanyarnál, zajlott 1943. januárjában a magyar hadtörténet egyik legszomorúbb eseménye. A 200 ezer fős 2. magyar hadsereg katonáit 2000 kilométerre vezényelték az otthonuktól a közel -40 fokos a fagyos orosz télbe.
A túlerőben lévő szovjet hadsereg 1943. január 12-én indított támadást a magyar csapatok ellen, és hamarosan áttörték a védvonalakat. Néhány napon belül hatalmas veszteségeket okoztak a magyar hadseregnek.
A 2. magyar hadsereg hatalmas veszteségeket szenvedett a Don-kanyarnál, kevesen tértek közülük haza. Az adatok szerint veszteségeik nagyjából 130 ezer főre tehetők. Közel 50 ezren estek el, körülbelül ugyanennyien sebesültek meg, 28 ezren estek hadifogságba, a későbbiekben közülük is sokan életüket vesztették.
A Don-kanyar hősei előtt tisztelegve rendezett emléktúrát idén is a Magyar Tartalékosok Szövetsége (MATASZ) Pest Vármegyei Szervezete , amely a Budakalász – Pomáz – Szentendre útvonalon haladt január 18-án.
Pomázon az első állomás a Hősök terén lévő világháborús emlékmű volt, ahol Bíró Sándor, a MATASZ Pest Vármegyei Szervezetének elnöke felolvasta Szalay-Bobrovniczky Kristóf, honvédelmi miniszter levelét. Majd Tóth Sebestyén Dániel református beosztott lelkész mondott áldást.
A Városháza előtt álló emlékműnél folytatódott a megemlékezés, ahol Leidinger István beszédében felidézte a doni katasztrófa eseményeit. Ezt követően Mogda Péter atya, római katolikus plébániai kormányzó mondott imát és áldást. A megemlékezők mindkét helyszínen koszorúkat helyeztek, leróva tiszteletük az áldozatok előtt.