Neves vendégek az Operaház igazgató pomázi otthonában

Élete utolsó három évét Pomázon töltötte Radnai Miklós az Operaház igazgatója, zeneszerző, zenekritikus. Őt és családját is elvarázsolta a település és az azt körülvevő természeti környezet szépsége. Otthonukat – és így Pomázt is – a kor több híressége rendszeresen látogatta.

Háromgyermekes család legkisebb gyermekeként 1892. január elsején született Budapesten a későbbi Operaház-igazgató. Miután 1910-ben letette az érettségit, a Zeneakadémián Koessler János és Herzfeld Viktor, majd Münchenben Felix Mottl tanítványa lett.

Érdemes egy pillantást vetni a történelem órájára. Küszöbön az I. világháború, amikor létrejön a Leányfalusi Törzs, amelynek Radnai Miklós is alapító tagja. A csoport, aminek máig ismert jelszava: „Üdv a Dunának”!, hamarosan 120 tagot számlált. A bohém társaság Anna bálokat, hangversenyeket, előadásokat szervezett, ahol nem volt hiány ismert művészekből, operaénekesekből, színészekből, így teremtve meg az együtt zenélés, színjátszás, szórakozás hagyományait.

Radnai eközben zeneszerzőként megírta Az infánsnő születésnapja című táncjátékát, amit az Operaház 1918-ban be is mutatott. Az 1919-es történelmi időkben Radnai már a Zeneakadémia zeneelmélet tanára, miközben a külvilágban zajlik a Tanácsköztársaság és a trianoni országcsonkítás. Ekkor születik Orbán vitéz című szimfonikus költeménye (1919) és a Magyarok szimfóniája (1921). Ez idő tájt köt házasságot Pártos Lili festőművész grafikussal, aki Pártos Gyula, a kiváló építész és Bartolucci Viktória operaénekes leánya.

1925-ben Klebelsberg Kuno vallás- és közoktatásügyi miniszterként szembesül az Operaház csődszéli helyzetével. Miután a helyzetet konszolidálta, rátermett igazgatót keresett és talált, a 33 éves Radnai Miklós személyében. Radnaival pedig kezdetét vette egy tízéves stabilizációs korszak.

Tevékenységének eredményeként kibővült a repertoár, nagy egyéniségek léptek színpadra. Ő indította el 1932-33-ban az ún. „olcsó ciklusokat”, amelyeket Wagner, Verdi és Mozart neve fémjelzett, miközben a magyar szerzőkről sem feledkezett meg. Bevezették az ifjúsági előadásokat, balettsorozatokra került sor. Nevéhez fűződik az Operabarátok Egyesületének megalakítása és az Operaház Emlékgyűjteményének megalapozása is. Az egyesület tagjainak támogatása révén, illetve az „olcsó ciklusok” bevétele által a költségvetési hiányt pótolni tudta, így 1934-ben, az Operaház fennállásának 50. évfordulóját nagyszabású ún. magyar ciklussal ünnepelhették. Ebből az alkalomból a kormányzó Radnai Miklósnak a II. osztályú Magyar Érdemkeresztet adományozta.

Radnai sokat és intenzíven dolgozott. Mindenhol jelen volt a kulturális életben és mindenhol építette is kapcsolati hálóját. A sikereket mindig munkatársaival közös eredményként értékelte. Mind külsőségeiben, mind tartalmilag nagyon megadta a módját munkatársai megünneplésének a különböző évfordulók alkalmával. Ilyen alkalmakra magasabb körökből kívülről is meghívott vendégeket. Gondoskodott arról, hogy vendégszereplésekkel munkatársait külföldön is ismertté tegye. Ugyanakkor rajta tartotta a szemét az új nemzedéken, akiket tehetségeseknek ítélt, azoknak munkát kínált. Gondosan ápolta a külföldi operaházakkal a kapcsolatot és kölcsönös vendégszereplésekkel, tapasztalatokkal gazdagította munkatársait, egyúttal külföldön is erősítette a magyar opera jó hírnevét. Ugyanakkor fegyelmezett magas szintű munkát követelt. Gyakran jelen volt a próbákon és az előadásokon is. Minden évad végét közös hajókirándulással zárta, amin a társulat egészén kívül részt vettek a pénzügyi- politikai-kulturális világ képviselői is. Ezekkel a gesztusokkal, korrektségével, valamint magasfokú hozzáértésével az Operaház tagságából kiváló társulatot kovácsolt. Beosztottjai és vezetői szinte kivétel nélkül elismerték kimagasló vezetői képességét és szakmai munkáját. Bár roppant társasági ember volt, otthonában megjelent a magyar és külföldi kulturális- és politikai élet színe-java, azonban a sajtónak nem engedett bepillantást magánéletébe.

Radnai élete Pomázhoz úgy kötődik, hogy 1932-ben megvette a Dera-patak egy szép fekvésű részén az 1700-as években épült vízimalom régi épületét (Papmalmot), amely egyike volt azon hat-hét malomnak, amelyek annak idején a Derán működtek.

Erről, az akkor falun kívüli, hegy alatti rejtőzködő helyről gyönyörű kilátás nyílt szinte minden irányban a hegyekre. Radnai nagyon szerette ezt a finom gonddal kialakított nyaralót.

Ettől kezdve haláláig, kora tavasztól késő őszig, itt élt a család és a színházi évadban innen járt be az Operaházba tömegközlekedéssel. Autója nem volt. Ebben is a puritánságig lemondó és egyszerű volt. A villában szintén nagy társasági élet folyt. Csata László pomázi tanító szerint gyakran találkoztak itt neves zeneszerzőink, zenészeink, híres énekeseink. Így pl. Kodály Zoltán, Szigeti József hegedűművész, Závodszky Zoltán neves tenoristánk, Anday Piroska mezzoszoprán, Báthy Anna szoprán énekesnő, Székely Mihály basszista, Ottorino Respighi olasz zeneszerző.

Szomorú, hogy csak három nyáron át élvezhették felhőtlenül a házat, mert Radnai Miklós 1935. november 4-én váratlanul meghalt. A temetési szertartás méltóságteljes és igen ünnepélyes keretek közt zajlott. Jelen volt a politikai- és kulturális élet színe-java az operaházi ravatalnál. A nekrológok szuperlatívuszokban méltatták Radnai érdemeit, munkásságát.

A családnak új időszámítás kezdődött, azonban a rokonok, barátok és a munkatársak szeretete figyelemmel kísérte az életüket. Radnai özvegye 1945-ben állandó lakosként kiköltözött a Pomázi villába.

1999-ben a villa új tulajdonos kezébe került, aki az épületet felújította az eredeti állapotot példásan helyreállította, a villa körüli kertet gyönyörű ősfás parkká varázsolta. A villa azon kevés épületeihez tartozik Pomáznak, ami a korabeli értékeket híven őrzi. Köszönet ezért a mostani tulajdonosnak. A villa falán ma is megtalálható az emléktábla, amely Radnai Miklós utolsó három nyarára emlékezteti az ide betérőt.

N.Sz. – O.M.

(A cikk a Pomázi Polgár 2021. februári számában jelent meg. Teljes hosszában a Pomázi Értéktár Bizottság honlapján lehet elolvasni: https://www.pomaziertektar.org/radnai)